Bunyevácz Zsuzsa: dr. Zétényi Zsolt ügyvéd. Mi is pontosan az a Szentkorona- tan?
Dr. Zétényi Zsolt: A Szentkorona-tan a magyar történelem során a hatalom gyakorlásának helyességéről és mikéntjéről kialakult nézetrendszer, amely természetesen a korai évszázadokban nem rendszerbe foglalva, de jól felismerhetően jelent meg. Sőt, még az ősszerződésnek nevezett vérszerződésben is már meg vannak a nyomai. S amely aztán a XIV. századtól kezdve egészen a XIII. század végétől, a XIV. század elejétől egészen jól felismerhető nézetek együttesét jelenti, amelyet Tripartitum nevű szokásgyűjteményében Werbőczi István országbírói ítélőmester foglalt össze. Azt fejezi ki, hogy a hatalom megtestesítője, a legfőbb hatalom alanya a Szent Korona, amely erejét, hatalmát a nemzettől kapja, és az uralkodó valójában a Szent Koronától kapja azt a hatalmat, amelyet azután meg is oszt a nemzettel és megosztva gyakorolja.

Bunyevácz Zsuzsa: Mondhatjuk-e azt, hogy a magyar Szent Korona a világon először testesíti meg a néphatalom elvét? Más országok koronáihoz fűződnek-e hasonló eszmék?
Dr. Zétényi Zsolt: A néphatalom, vagy ahogy korunkban népszuverenitásnak nevezett felfogás ilyen kifejező rendszerbe foglalva ismereteim szerint a Hármas könyvben (Tripartitum) van meg legkifejtettebb, legragyogóbb módon. A magyar Szent Korona eszme különlegessége a következőkben van. Először is abban, hogy ez a különleges tisztelet és megbecsülés, aminek a lényege az, hogy a főhatalom teljességét reprezentálja, képviseli maga a Szent Korona, kizárólag a Szent István koronájának tulajdonított magyar Szent Korona testéhez kötődik. Lényeges elem, hogy közös a hatalom gyakorlása: a király és a nemzet együtt gyakorolhatja a hatalmat. A Szent Korona tagjai a nemzet és a Szent Korona feje, caput regni a király. Ez a közös törvényalkotás páratlan a Szent Korona jegyében, erre nem tudunk más külföldi példát. A magyar alkotmányos küzdelem azt a nézetet és azt az alaptételt fejezte ki, hogy csak közösen és hagyomány által meghatározott módon szabad és törvényes a hatalom gyakorlása.

Bunyevácz Zsuzsa:Tanították-e valaha is a Szentkorona-tant? Ilyen szempontból legitim-e a mai magyar állam?
Dr. Zétényi Zsolt: A Szentkorona-tant, mivel nem foglalták sohasem törvénybe, tehát szokásjogi tételrendszer, ezért nem is hatálytalanították. Magyarországon 1946-ban kiáltották ki a köztársaságot, ez némi szakítást jelentett a hagyományos jogrendszerrel, nem kifejezetten a Szentkorona-tannal csak, hanem a korábbi jogrenddel. Napjainkban valójában számos tekintetben felfedezhető a folyamatossága az 1944 előtt jogrenddel, hasonló jogintézmények jönnek létre, sorolhatnánk ezeket, de a magyar állam nem deklarálta azt a szándékát, döntését, amely szerint a mai magyar állami hatalom szerves folytatása a megelőzőnek. Tehát annak, amely 1944. március 19-én az ország idegen nagyhatalmi megszállásával megszűnt. Ez a folyamatosság a történelmi magyar állammal deklaráció formájában expressis verbis, azaz kimondottan nem történt meg. Ennek megfelelően a mai magyar jog a meghozott törvények tételes szövege alapján áll, és mivel a Szentkorona-eszme ebbe a tételbe és rendszerbe nem tartozik bele, ezért a Szentkorona-eszmét nem tekinthetjük úgy, mint amely élne Magyarországon. Hatálytalanítva sincsen, mert ahhoz olyan törvényhozási aktus kellett volna, amely kifejezetten kimondja ezt, de ilyen döntés nem született. Ezért a Szentkorona-eszme élő alkotmányos jelentősége elismerésre vár.

Bunyevácz Zsuzsa: Földrajzilag mi jelentette a Szent Korona testét? Hogyan módosult a Szentkorona-eszme a XX. században, hiszen közben volt Trianon, átestünk egy kommunista diktatúrán, most pedig a globalizáció veszélyével kell számolnunk.
Dr. Zétényi Zsolt: A Szentkorona-eszme minden önkényuralmi hatalomgyakorlást kizárt. Ha a hatalom osztatlan, egyetlen tényező kezében összpontosul, legyen az bármi, akkor az már nem felel meg a Szentkorona-eszmének, legyen az kommunista párt, vagy egy olyan uralkodó, amely nem veszi igénybe az alkotmányos intézményeket, így az országgyűlést. A Szent Koronának teste is van és volt a múltban, ez a test jelentette a nemzettagokat, a felsorolt nemeseket, főpapokat, az ország valamennyi polgárát a XIX. században és az uralkodót, de jelentette az egész ország területét is. Fölvetheti valaki - erről feltétlenül beszélni kell -, hogy a Szentkorona-eszme ezek szerint valamilyen vallásos és vizionista eszme. A vallásos részre azt tudjuk válaszolni, hogy a hívő emberek számára vallásos, mert egy isteni hatalomközvetítést is jelent. Azt kell mondjuk, hogy a Szent Korona nem a mindennapok elmélete. A Szent Korona nem arra buzdít, hogy háborúkat kell indítani az előbb felsorolt területek visszaszerzésére. Elsődleges szempont az, hogy a történelmi országok területén létezhessen és virágozhassék a történelmi nemzettagság. A Szentkorona-eszme - felfogásom szerint - nem feltétlenül a legkevésbé megvalósítható változatot, azaz a történelmi Magyarország azonnali helyreállítását fejezi ki, hanem azt, hogy a történelmi Magyarország történelmi és népi hagyományai, tehát a magyar nyelv és kultúra, beleértve a politikai kultúrát is, az életben maradjon és valóban létezhessen.

Bunyevácz Zsuzsa: A Szentkorona-tan csak a magyar nemzetiségűekre vonatkozott, vagy minden Kárpát-medencében élőre? Az európai csatlakozás küszöbén mit jelent számunkra a Szentkorona-tan?
Dr. Zétényi Zsolt: Ez három nagyon lényeges időszerű üzenetet is hordoz. Az egyik üzenet az interetnikus együttélés történelmi modelljeinek kétségtelen, tagadhatatlan létezése, ez az egyik mai üzenet is, amely megfelel a nyugat-európai uniós régiós elvárásoknak. A másik az emberi jogok felfogásában mutatható ki, magyarán az a sajátosság, hogy Magyarországon az emberi jogok isteni, természetjogi eredete nem egyszerűen a papírra leírt szövegbőli származtatása a jognak, - megvolt Verbőczi idején és a korábbi időkben is -, tehát ehhez nem szükséges nekünk az angolszász természethagyománynak az átvétele, ez a magyar felfogás szerint soha nem így volt, mert mindig isteni természetjogi elvekhez igazították a törvényalkotást. A népszuverenitásnak az abszolutizálását kell elvetnünk, és arra kell rámutatnunk, hogy az az elmélet, amely Rousseau-nál jelenik meg Nyugaton a XVIII. században, hogy a hatalom gyakorlása a nép által valósulhat meg, ez valójában a nemzetszuverenitás formájában Magyarországon a XV-XVI. század fordulóján már kimutathatóan jelen volt. Sőt, amennyiben a régebbi dokumentumokat, az említett vérszerződést tekintjük, a szuverenitás forrását jelentő nemzetszuverenitás Magyarországon több évszázaddal előbb volt meg, mint Rousseau-nál.

Bunyevácz Zsuzsa:Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a Szentkorona-tan "eurokonform". Mi kellene ahhoz, hogy hivatalosan is visszatérjünk ehhez a jogrendszerhez?
Dr. Zétényi Zsolt: A Szentkorona-tan több is, mint eurokonform, ezzel pusztán azt mondjuk, hogy ez a hagyomány lényegét illetően megfelel azoknak a követelményeknek, igényeknek, amelyeket a nemzetközi közösség, különösen Európai Unió támaszt. A Szentkorona-eszme élővé tétele a magyar jogi hagyomány élővé tételét követeli meg, tehát azt, hogy nemcsak a törvények tartalma az irányadó, Ez feltétlenül olyan országgyűlési aktust igényel, amely szerint az országgyűlés kijelentené, hogy a mai magyar állam jogfolytonos utóda az 1944. március 19-i idegen hatalmi megszállással megszűnt államnak. Másfelől ki kellene jelentenie, hogy a magyar állam nem jogfolytonos utóda a több évtizedes önkényuralmi rendszernek, még akkor sem, hogyha jogszabályainak egy részét, kisebb-nagyobb hányadát azért alkalmazza, mert azok megfelelnek a célnak, azok technikailag alkalmasak.

Bunyevácz Zsuzsa:A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindannyiszor, amikor a nemzet eltávolodott a Szent Koronától, említhetném, mondjuk a Tanácsköztársaságot, akkor valami nagy baj történt.
Dr. Zétényi Zsolt: Magyarország saját magához találna vissza, hiszen ahogy Révai Péter koronaőr írja az 1600-as években: Ahol a korona, ott van Magyarország. A másik pedig a kézzel fogható példák kora, amely példák azt bizonyítják, hogy a Szent Korona bármilyen megtagadása, elutasítása, akár tévedésből, akár világnézeti alapon, mindig az országnak egy sötét, balszerencsés, mondhatni tragikus korszakát jelentette. És feltűnően nagy egybeesés fedezhető fel a Szent Korona megtagadása és az ország tönkremenetele, az ország lét-nemlét határára sodródása között. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy a Szent Korona rehabilitációja az mindig az ország felemelkedésével együtt járt. Ezek a jelképes gesztusok a felvirágozás kezdetét jelentették, a magyar nemzet magára való találását, illetve saját magával való szakítását fejezte ki. Pusztán annak a gesztusnak, amely fölemeli a Szent Koronát, amely rangossá teszi, és amely fényt ad neki, ápolja, védi, ennek a gesztusnak nemzetóvó szerepet kell tulajdonítanunk és ténylegesen nemzeterősítő hatása van.

A Szent Korona-tant felfogni és megérteni egyet jelent a beavatottsággal, ami eddig csak kevés földi halandónak adatott meg, de nekünk, kései utódoknak arra kell törekednünk, hogy mindannyiunknak megadattassék! - írja C.Tóth János Misterium Hungarorum című könyvében.

Forrás: http://www.netlap.hu/vasarnapiujsag/03bunyevacz010415.htm